A nagy hó miatt egyértelművé vált a hétvégén, hogy ki kell ülnünk a leskunyhóba leskelődni kicsit a ragadozó madarak háza táján.
Angival szombat délelőtt hólapátot ragadva nekiindultunk, hogy előkészülve először kiszabadítsuk a kunyhót a hófúvás gondolt eredményéből. Először azonban magunkhoz vettük a családi disznóáldozás eredményének köszönhető zsigert és mindenféle finomságot, mármint a dögevők szemszögéből értendő finomságokat :)
A nagy hó miatt a szokásos úton nem tudtunk bemenni az ismerős parkolóig, így kicsit többet kellett besétálni a leshelyig, ami alapjáraton nem lett volna nehéz táv, de a néhol combközépig érő hóban az elviselhetetlen szagot árasztó zsigerrel nem volt éppen leányálom, Angi érthető módon kissé le is maradt mögöttem :)
Miután sikeresen beértünk a kunyhóhoz, rövid pihenő után nekiláttunk az érdemi hólapátolásnak. Kettőnknek elég hamar sikerült a kunyhó elejét és a bejáratát megfelelően megtisztítani, hogy a másnapra tervezett fotózás zökkenő mentes lehessen.
Utána rövid sétát tettünk a közeli halastó töltésén, ismét kellemesen elfáradva a fél méteres hóban történt trappolás után :) A tavat tápláló patak mentén jó néhány nagy kócsag és szürke gém időzött, pár tucat tőkés réce társaságában. A térségben az eltöltött idő alatt 3 rétisas is mutatkozott, nagy reményekkel vártuk a másnapi leskelődős fotózást.
A behavazott leskunyhó
Angi tettre készen várakozott, amíg először megszabadultam bűzös zsiger terhemtől...
Panoráma a lesből
Hókotrók
Nagy őrgébics (Lanius excubitor)
Nagy kócsag (Egretta alba)
Kékes rétihéja (Circus cyaneus)
Vasárnap sikerült pirkadat előtt elfoglalni leshelyünket, így nagy reményekkel vártuk a ragadozó madarak aznapi érdeklődését. A kölcsönbe kapott fűtőberendezés hiányában a párával kezdetben eléggé meggyűlt a bajunk, de a délelőtt második felére optimalizálódott a kunyhóban a helyzet, így az üvegre kicsapódó pára is szép lassan eltűnt.
Az első ölyv 8 körül érkezett be, majd aztán szép lassan jöttek-mentek egymás után, de a nagy hó ellenére nem volt akkora az érdeklődés, mint amilyenre számítottunk. A távoli láthatáron egy fiatal parlagi sas haladt át, rövidesen egy közeli fasor mögött szem elöl vesztettük, így jó ideig feszülten vártuk, hátha arra vetődik mégis parlagi barátunk, de sajnos hiába vártunk rá.
Bő egy órán keresztül öreg rétisas is üldögélt egy közeli fasoron, de aztán ő sem gondolta elég csábítónak a finom falatokat, így kora délután ugyan sasfotók hiányában, de élményekkel tele kényelmesen hazatértünk.
Werk (fotó: Belső Angéla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése