Reggel a Nórápi halastóhoz indultam. Kezdetben szalonka ügyben néztem körül a tocsogósban. A kis szárszalonkákon felül nagy sárszalonkában is reménykedtem, hiszen idén még nem került szem elé egy példány sem.
Az első kis sárszalonkára nem is kellett sokáig várnom ahogy sétálgattam a szegélyben, felreppent a lábam elöl, majd nem messze mögöttem hamar le is ereszkedett. Majd kicsit odébb reppent a második is, szintén mögém huppant le a növényzetbe. Arra gondoltam, hogy megyek egy kört a mederben, hogy nagyjából milyen példányszámban vannak jelen a kis sárszalonkák, és majd esetleg megpróbálkozom azzal, hogy egy madarat megtaláljak a földön az előtt, hogy szárnyra kapna. Ezt amúgy már sokszor próbáltam, sőt, egyszer-egyszer Ferivel ketten is kerestük kigúvadt szemmel a rejtőzködő madarat, de ezidáig sikertelenül.
Miközben ezen elmélkedtem, egy zsombékot megkerülve lepillantva a lábam mellé megláttam a csizmámtól alig 20 cm-re a lapuló kis sárszalonkát. Első gondolatom az volt - persze miután mentálisan rendbe szedtem magam a kezdeti izgalmak után - hogy telefonnal ráfényképezek, mert attól féltem, hogy ha elkezdek annyira távolodni, hogy az 500-as objektív közelpontjába beleférjen, esetleg elröppen. Aztán gondoltam lesz ami lesz, elkezdtem óvatosan oldalra sasszézni. Hát mit mondjak, ez a kb. 2 méter megtétele elég hosszúnak tűnt, utólag visszagondolva még levegőt is elfelejtetem közben venni :)
Végül aztán sikerült pozíciót váltani, így elkészülhettek a hőn áhított lapulós fotók. Még arra is volt aztán módom, hogy lecseréljem az obit a 300-asra, hogy portré szerűséget is tudjak készíteni.
Miután úgy véltem, hogy kihoztam a helyzetből a sűrű növényzetnek köszönhetően a maximumot, nem akartam tovább stresszelni a madarat, így eltávolodtam, de azért a közelben lekuporodtam, hogy hátha a veszély elmúltával megmozdul a szalonka, így esetleg készülhetnek nem lapulós fotók is.
Közel fél órás várakozás után azonban csak annyi történt, hogy kissé feljebb emelte a fejét, de ezt a sűrű növényzet miatt abból a szögből nem tudtam megörökíteni, így inkább tényleg hagytam, hogy folytassa tovább nyugodtan a megszokott életritmusát.
Végül összesen hat kis sárszalonka mutatta meg magát, nagy sárszalonkával sajnos nem találkoztam.
Mimikri
A tómederben a teljesség igénye nélkül réti cankók, sárszalonkák, piroslábú cankó, füstös cankó, bíbicek, a gyékényesben néhány szárcsa, tőkés réce, csörgő és böjti réce volt.
A déli területeken ránéztem a pár éve kihelyezett két vörös vércse kötőládára, de sajnos egyiket sem foglalták el a madarak.
Visszatérve az őrháznál hagyott autóhoz egy búbosbankát volt szerencsém még figyelgetni, ahogy az egyik legelőn bogarászott.
Támadó kabasólyom (Falco subbuteo)
Mezei pacsirta (Alauda arvensis)
Sordély (Miliaria calandra):
Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése